Tiszadada község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Tiszavasvári járásban.
Fekvése
A vármegye nyugati széle közelében fekszik, a Tisza bal partján. A közvetlenül határos települések: észak felől Taktakenéz, Prügy és Taktabáj, északkelet felől Csobaj − mind a négy eddigi a Tisza túlpartján −, kelet felől Tiszalök, délkelet felől Tiszavasvári, délnyugat felől pedig Tiszadob.
Megközelítése
Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 3612-es út, ezen érhető el Tiszalök és Tiszadob felől is. Déli külterületei között áthalad még a 3631-es út is.
A hazai vasútvonalak közül a Ohat-Pusztakócs–Nyíregyháza-vasútvonal érinti, melynek egy megállója van itt, Tiszadada megállóhely a belterület déli szélén, aminek közúti elérését a 36 317-es számú mellékút biztosítja. 2009. december 13-tól a vasútvonalon megszűnt a személyforgalom.
Története
A község területén talált régészeti leletek is bizonyítják, hogy már a Kr.e. IV. évezredben a neolitkorban is megélhetést nyújtott őseinknek, az itt talált, a Bükki kultúra idejéből való leletek tanusága szerint. Bizonyára az ezt követő korok emberei is megtelepedtek a dadai földön, de létezésüket, csak elszórtan talált régészeti leletek tárják elénk. A településtől délre halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.
Tiszadada alighanem a szabolcsi várispánság birtoka volt. A község neve személynévi eredetű.
Első biztos említése 1254-ből még terra; birtokosától a Gut-Keled nemzetségbeli István bán szerezte meg és fia is bírta még 1300-ban.
A 14-15. században, a Báthoryak osztozkodásai során a család birtokában volt, de a 16. század közepén több kisnemes volt a földesura.
1551: Dorman Kristóf, 1563: Móré István, László és Ilona, 1570: Zay Ferenc. Ez utóbbi a tokaji várbirtokhoz csatolta, ezért a Szabolcs megyei összeírásokban nem is szerepel.
A század második felében a török hódoltatta meg. 1556-ban mintegy 270-280 lakója volt.
1588-ban Móré Istvánnak, Dely Ferencnek, Mágócsy Gáspárnak és Csomaközy Boldizsárnak 28 jobbágya lakott benne.
1618-ban kilenc földesura volt, legnagyobb részét Csomaközy András bírta (15 jobbágy). Az egész faluban összesen 72 jobbágycsalád lakott.
A 16. századi családok (Dorman, Dely, Móré, Tibay) utódai még a 17. században is birtokolták.
A 17. század folyamán egy részét valamelyik erdélyi fejedelem a Barakonyi családnak adta; Barakonyi Ferenc 1668-ban földesúri hajdúkat telepített birtokára. Ezek eredetileg is nemesek lehettek, vagy később szereztek armálist, mert 1707-ben a falut kuriálisnak mondták, s a földesuraktól, Gyulay Ferenctől, Csomaközy Boldizsártól és Móré Fülöp utódaitól több telket meg is szereztek.
A falu kétharmada a 18. században a kincstáré volt; harmadik harmadában nemes családok (Csihat, Fekete, Hadas, Balogh, Mészáros, Pethő és Széles) leszármazottai éltek.
A 18. század végén négy földesura volt, a 93 jobbágy- és zsellércsaládot a Patay, a Szepessy, a gr. Gyulay és a Szikszay család bírta. 1839 körül 2444 lakosa volt, és a fentiek mellett a Bónis, a Désy, a Lónyai, a Máriássy és a Zathureczky családok voltak földesurai.
Határába olvadt be Süldő, a 14. századig lakott falu, amelyet 1307-ben Rázommal határosnak mondanak, tehát a határ keleti részén terült el.
1325-ben a Balogsemjén nemzetség birtoka volt, és 1324-ben Szent Imre tiszteletére épült kápolna állott bent.
Tiszadada az Árpád-korban is lakott település volt, amelyről említést tesznek a Váradi regestrumban is.
A szabolcsi várispánság birtoka volt, az erre utaló legkorábbi dátum 1254. Birtokosától István bán szerezte meg, és fia is birtokolta még 1300-ban.
A 13. század második felében épült a keleti apszissal ellátott kerek hajójú templom Gut-Keled István bán vagy fia rendelkezésére.
A György lovagnak szentelt egyház István nevű papját 1332-35 között említi a pápai tizedjegyzék. Az ősi templomot 1944-ben, a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A romok anyagának felhasználásával építették a jelenlegi új református templomot.
Tiszadada a 21. században igyekszik fejlődni, de igyekszik megőrizni is hagyományait, üdülőfalu jellegét.